Egy apró dologról, apró, de annál meghatóbb emberi megnyilvánulásról: a gondoskodásról szeretnék írni, egy kaktusz kapcsán. Igen, egy szúrós kaktusz kapcsán. Sokféle véleményt olvastam már költöztetőkről, most én mondanék el valamit egy költözőről.
Leendő ügyfelünk először érdeklődött, majd megrendelte a szállítást. Semmi extra dologra nem hívta fel figyelmünket, úgyhogy a szokásos módon a megbeszéltek szerint, nagy lendülettel megérkeztünk hozzá. Gurtni, ragasztó, szerszámok, minden megvan, indulhat a költöztetés. Igen, de minden munka azzal kezdődik, hogy körülnézünk a lakásban, szemrevételezzük mi az, amit el kell szállítanunk. Ilyenkor meghatározzuk a sorrendet, a munka menetét. Láttuk, hogy a lakást ügyfelünk precízen előkészítette, apróságok becsomagolva, dobozok leragasztva, megjelölve. Nem történt meg vele, hogy elfogyott a csomagolóanyag. De nem ám, még maradt is! Ez az előkészület jó a költöztetőnek is, mert egyből átlátja a mennyiséget, tulajdonképpen csak az igazi „fogd és vidd˝ munka marad rá. Állj, állj – kiáltott fel megrendelőnk. Nem ez a legfontosabb! Van egy majdnem két méteres növényem, nézzék meg, ennek nem lehet baja – mondta határozottan. Na, ez az, amitől a költöztetőnek égnek áll a haja! Hatalmas, szúrós, sérülékeny növény, a gazdi szemefénye. Szólhatott volna előre, akkor jobban felkészülünk - gondoltuk. Egy ilyen kaktuszt szállítani nem könnyű: nem éppen arra „született˝, hogy egy teherautó platóján városnézésen vegyen részt! Elpakolni sem könnyű, mert nemhogy rá, de még mellé pakolni sem egyszerű. Hiszen alapelvünk: minden férjen fel, de nem sérülhet semmi! Pláne nem a kedvenc növény! Akkor menjünk a kisszobába – mondta. Ezzel a csapat élére állt és odavezetet minket. Közben egymásra pillantva, valami olyasmit olvastam ki a srácok (munkatársaim) szeméből, megcsinálhatod hiba nélkül a költöztetést, az mit sem ér, ha megsérül a kaktusz! Amit láttunk az egyszerre volt meglepő és megnyugtató is. Egy az utazásra maximálisan előkészített furcsa kaktusz „nézett˝ ránk. Ez a kedvencem – mondta ügyfelünk. Gondoltuk! Hiszen ennyi törődést nem kap egy növény, ha nem szeretik. Lelki szemeinkkel láttuk, ahogyan deszkából készít egy kis ládát, majd sarkaihoz léceket, hosszú léceket szögel és az egészet fóliával többszörösen körbetekeri. Mondhatta volna, hogy majd jön a költöztető, oldja meg, hiszen az Ö feladata. De nem! Megtervezte és gyönyörűen megoldotta. Ezzel teljesen megvédte a kaktuszt, de védett minket is. Egy ilyen növény szállítása a rakodó számára is veszélyes, mert a tüskék könnyen megszúrhatják a kezét, vagy az arcát. Ez az erős gondoskodás számunkra is minden szónál jobban mutatta, mi itt a lényeg: a kaktusz! A felpakolás során minden rendben történt, a kaktusz a teherautó végére került és elsőnek vittük fel az új lakásba. Ezután még kávét is kaptunk! Na, ez sikerült, most már jöhetnek a „kevésbé˝ fontos dogok – gondoltuk mosolyogva.
Hazafelé a teherautóban persze, hogy az aznapi költözésről beszélgettünk. Oké, egy kutya vagy cica az aranyos, lehet simogatni, ugrál, meg ahogy néz! De egy kaktusz nem csinál semmit, ha közel mész, akkor meg szúr. Mit lehet ezen annyira szeretni? Ezt nem tudtuk megfejteni, a mi számunkra inkább ügyfelünk féltő gondoskodása volt megható. Azon nevettünk, hogy a növény is csak most „döbbent˝ rá, mennyi mindenre képes érte szerető gazdája. Elismerésünk ügyfelünknek, költöztetőket megszégyenítő, profi munkát végzett!
